A már hagyományosnak mondható, soron következő kávéházi irodalmi estünket a húsvét jegyében tartottuk az Egry József Művelődési Házban.

A húsvét a keresztények legfontosabb, legszebb ünnepe, de egyben a tavaszvárás, a megújhodás, és a termékenység jelképe is.

A nagyböjt és a húsvét vallási, kulturális és népi történetéről Földi István atya, a Szent Imre Római Katolikus Plébánia esperes plébánosa tartott előadást, a húsvét liturgiáját vetített képekkel szemléltetve.

A telt házas előadáson nemcsak felidézte a húsvét lényegét, de számos új ismerettel is gazdagította a jelenlévőket.

Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus kereszthalálának és feltámadásának emlékére. A zsidó vallásban Pészachkor - jelentése elkerülni, kikerülni - ünneplik az egyiptomi rabságból való szabadulást. Magyarul a kovásztalan kenyér, a macesz ünnepének is nevezik, mert a fáraó annyi időt sem hagyott a zsidóknak az Egyiptomból való távozásra, ameddig a kenyerüket megkeleszthették volna, ezért a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt, pászkát ették. Eredetileg a két ünnep időben egybeesett, majd 325-ben a niceai zsinat a keresztény húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget - március 21.- követő első holdtölte utáni vasárnapra tette. Mivel ez az időpont évről-évre változó, a Húsvét úgynevezett mozgó ünnep. Az ünnepet megelőző 40 nap a nagyböjt, Jézus 40 napos pusztai böjtjének emlékére, a felkészülés, a lelki és testi megtisztulás ideje.

A húsvétot megelőző vasárnapot virágvasárnapnak nevezzük, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Jézus szamárháton érkezett a városba, a nép virágokat, pálmaágakat hintett lába elé, így dicsőítette. A főpapok, akik rossz szemmel nézték Jézus tanításait, úgy döntöttek, hogy tanítványai körében elfogják, s az áruláshoz megnyerték Júdást. Az utolsó vacsorát - a zsidó Pészah ünnepén - Jézus tanítványai körében költötte el. Kenyeret nyújtott tanítványainak, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem", és bort, mondván: "Igyátok, mert ez az én vérem." A vacsora után Jézus tanítványaival a Getsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. A tanítványok azonban elaludtak, nem virrasztottak mesterükkel. Itt a Getsemáné kertben árulta el Júdás egy csókkal Jézus kilétét a katonáknak, akik elhurcolták.
Mivel Jézus azt állította magáról, hogy Isten fia, istenkáromlással vádolták, a nemrég még éljenző tömeg gyalázkodott, Péter pedig, aki leghűségesebb tanítványa volt megtagadta, hogy ismeri. A katonák a római helytartó Poncius Pilátus elé hurcolták, aki a népre bízta Jézus bűnösségének megítélését. A tömeg Jézust bűnösnek ítélte, Pilátus pedig megmosta kezeit, ezzel jelezve, hogy Jézus halála nem az ő kezéhez tapad.

A foglyot töviskoszorúval megkoronázták és így gúnyolták,: "Íme a zsidók királya!" Ezután a kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyre, ahol megfeszítették.
Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt. A sziklasírhoz, ahová temették, őröket állítottak a főpapok, hogy el ne lopják a testet, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon elhagyja Jézus a sírját. Vasárnap három asszony, köztük Jézus anyja is, finom kenetekkel a sírhoz mentek, mely nagy földindulás közepette föltárult, megjelent egy angyal, s jelentette, hogy Jézus nincs már ott, föltámadott.

Az est folyamán hallhattunk még a húsvéti szokásokról, a húsvéti locsolkodásról, a tradicionális húsvéti ételekről, de szó esett a húsvéti szimbólumokról is, mint a húsvéti tojás, a barkaág, bárány és nyúl.

Az előadást Zentai István kántor gitár játéka színesítette.

A húsvétra való lelki felkészülés a költők segítségével folytatódott. A Himfy Irodalmi Kör előadásában részleteket hallhattunk többek között Mécs László: Tavaszi zsoltár, Dsida Jenő: Azrael árnyékában, Rónay György: Olajfák éjszakája, Vas István: A rostirónt letettem című verseiből, de elhangzott Reviczky Gyula: Húsvét, Juhász Gyula: Az utolsó vacsora, Sík Sándor: Jézus és a kereszt, Gerzsenyi Sándor: Ott függ a néma bárány, Muraközi Gyula: Az anya, Rónay György: Este a Golgotán, Áprily Lajos: A szenvedő, Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett című verse.

A verseket Ali Éva, Csizmarik Eszter, Farkas Éva, Szántainé Ruzsa Mariann, Vizkelety Dóra tolmácsolásában hallhattuk.

A középkori magyar költészet remekműve a Nagypénteki himnusz Tóth Mariann, az Irodalmi kör vezetője előadásában volt hallható.

A műsor után lélekben gazdagodva folytatódott az alkalmi kávéházi est, melyet a Babos – Csipszer Jazz Duó kellemes, lágy zenéje tett még hangulatosabbá.